Időtlen idők
(Bökönyi)
Kisszék kell a lábad alá,
Úgy mászol a dunna alá,
Dunna, dunna, dunna, jaj de meleg,
Kisangyalom mi lesz veled.
Lábujjadon nagy a köröm,
Dunna alatt nagy az öröm,
Dunna, dunna, dunna, csipkés dunnna,
Sose bújunk ki alóla.
**********
Ez az utca, hej, de sáros, göringyes,
Hej, de sokat megpirongatottt édes,
Nem bánom én, csak hogy pirongassanak,
De án téged kisangyalom nem hagylak!
Egy utcába lakok én a babámmal,
Mégis tele van a szívme bánattal,
A szívemen két sorjával a bánat,
A faluba irigylik a babámat!
**********
Lement a nap a szokott járásán,
Nem nyugszom meg, csak a babám karján,
Mindaddig bújdosom az ég alján,
Míg meg nem nyugszok a babám karján.
**********
Felültem a kemencére,
Leégett a szoknyám széle,
Széle, széle, a szoknyám széle,
Megver az uram estére.
Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy fazék aludttejet,
Azt is csak úgy kanál nélkül,
Megélek a babám nélkül.
**********
Kék a szőlő, de édes,
Ez a kislány de kényes,
Azért van olyan nagyra,
Barna legény a galambja.
|