Időtlen idők
(Bökönyi)

Kisszék kell a lábad alá,
Úgy mászol a dunna alá,
Dunna, dunna, dunna, jaj de meleg,
Kisangyalom mi lesz veled.

Lábujjadon nagy a köröm,
Dunna alatt nagy az öröm,
Dunna, dunna, dunna, csipkés dunnna,
Sose bújunk ki alóla.

**********

Ez az utca, hej, de sáros, göringyes,
Hej, de sokat megpirongatottt édes,
Nem bánom én, csak hogy pirongassanak,
De án téged kisangyalom nem hagylak!

Egy utcába lakok én a babámmal,
Mégis tele van a szívme bánattal,
A szívemen két sorjával a bánat,
A faluba irigylik a babámat!

**********

Lement a nap a szokott járásán,
Nem nyugszom meg, csak a babám karján,
Mindaddig bújdosom az ég alján,
Míg meg nem nyugszok a babám karján.

**********

Felültem a kemencére,
Leégett a szoknyám széle,
Széle, széle, a szoknyám széle,
Megver az uram estére.

Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy fazék aludttejet,
Azt is csak úgy kanál nélkül,
Megélek a babám nélkül.

**********

Kék a szőlő, de édes,
Ez a kislány de kényes,
Azért van olyan nagyra,
Barna legény a galambja.