Táncok visából
Ősz az idő, hull a fáról a levél
Megbánod te régi babám mit tettél
Megbánod te jutok én még eszedbe
Hogy milyen volt bús szívemnek szerelme
********
Csuják:
Szállj le madár a kapuról
Igyál vizet a lapuról
Mer a Tisza befagyott
A szeretőm elhagyott
Ha elhagyott nem hagyom meg
Kérem az Istent verje meg.
Hosszú szárú tulipán,
Engem a szerelem bánt
Ha szerelem nem volna
Nekem százszor jobb volna.
****
Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát, annyit szeret,
De a szívem olyan igaz,
Ezer közül egyet választ.
Az ő lába fűzfavessző,
Tekeredik mind a kettő.
Járd ki lábam, járd ki most
Nem parancsol senki most
Sem a bíró, sem a pap
Sem az, aki összead.
Ez a legény úgy járja,
Összeakad a lába.
Ez a legény olyan szép,
Mint egy három lábú szék.
*****
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem,
De én arra nem hajlottam,
Titkon szeretőt tartottam,
Titkon szeretőt tartottam,
Kivilágosodott rajtam.
Szép a tavasz,szép a nyár
Szép, aki előttem jár
Mer aki előttem jár,
Még az éjjel vélem hál.
****
A visai csorgóvíz,
Olyan édes mint a méz
Aki iszik belőle,
Vágyik a szerelemre
Én is ittam belőle
Szerelmes lettem tőle.
Amikor én kicsi voltam,
A szilváért majd megholtam,
De most hogymár nagyobb vagyok,
A legényért majd meghalok!
Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
